Nem tudom kinek milyen a családi állapota, hogy házasság nélküli-e vagy gyermektelen-e, vagy nem annyi gyermeke született, amennyit szeretett volna, de hadd bátorítsalak most téged ezzel a néhány gondolattal!

Pál apostol igen híres már évszázadok óta, a neve fennmaradt írásai, élete és elhívásának betöltése által. Noha ő nem ezért tette, csupán az volt a szándéka, hogy hűséges legyen ahhoz az elhívásához, amelyet az Isten adott neki.

Nem volt gyermeke, de Isten vele kapcsolatos terveire fókuszált: Krisztus dolgaival foglalkozott, másokat tanított, tanítványozott úgy, hogy beengedett néhány embert az életébe, akik láthatták hogyan éli meg Krisztussal való kapcsolatát! És boldog volt!

Mi boldogok vagyunk azzal az elhívással, amire Isten hívott minket? Tudjuk mi ez? Többre, másra vágyunk? Honnan ered ez a vágy: Istentől vagy lelki ellenségünktől? Ha Istentől, akkor lépni kell tanácsa szerint, ha nem tőle ered, akkor pedig Isten igéjére kell cserélni ezeket a gondolatokat.

Talán ha az embernek lenne gyermeke, ő majd gondoskodna róla. És különben is mások miért kaphattak, mitől különbek ők? Vajon a gyermek az élet értelme? Akkor, akiknek van, miért siránkoznak azon, hogy talán jobb lenne egyedül? Akik gyermeket vállalnak, azoknak több a terhük, nehézségük, lemondásaik, de több az örömük és áldásaik is.

Kijelenthetjük, hogy az élet értelme nem a gyerek, őket is kölcsönbe kapjuk, szerethetjük, nevelhetjük, felkészíthetjük az életre, de a döntéseket ők fogják meghozni.

Ahogy van az életed vagy ahogy történtek események, azt Isten hagyta jóvá. Jaj lesz annak, aki perbe vagy szembe száll vele megszületése miatt (Ézsaiás 45: 9-10). Ő tudja, mit csinál, éppen így van terve veled. Nem véletlenül, hanem az ő terve szerint történnek a dolgok.

Isten a szabadító egyedül, nála van az erő és igazság (Ézsaiás 45:21-22). Amit mond az igaz, a valóságot jelenti ki (Ézsaiás 45:19). Mindent az Isten alkotott beleértve minket, embereket is, porból. Az ő cserépedényei vagyunk, és mindent megtesz, amit csak akar. Ő szuverén, nem kérdezheti meg tőle az alkotás, hogy miért teremtettél engem ilyenre (Ézsaiás 45:9-13). (Ha valami baj éri a várost… az Úr hozza azt, de nem tesz semmit addig, amíg ki nem jelenti szolgáinak… Ha az én Uram, az Úr szól, ki ne prófétálna? Ámos 3:6-8.)

Istennek minden alkotása fontos a számára. Kapcsolatot szeretne velünk, hogy keressük őt, és jólétet akar adni, amihez azonban az kell, hogy rá hallgassunk, megtegyük, amit kér. Az Úr által boldogulunk (Ézsaiás 45:25).

Születésünk óta hordoz, gondoz, megment. Ő nem változik, vénségünkig ugyanaz marad (Ézsaiás 46:3-4). Végigkísér minket életutunkon, gondoskodik rólunk akár más embereken keresztül is!

Előre megmondja a jövendőt, és régen a még meg nem történteket. Megvalósul terve, mindent megtesz, ami neki tetszik a maga idejében. Nem lehet siettetni. Bizony, meg fogjuk látni, hogy Ő mindig igazat mond! Szabadítása nem késik (Ézsaiás 46:3-13).

Problémáinkra nem a gyerekvállalás vagy a magunk esze szerint való döntés a megoldás, hanem az Isten, akinek sokkal jobb és csodásabb terve van velünk, mint ahogy azt gondolnánk. Kérjük ezt el tőle, és meg fogja mutatni. Gondolkodjunk az ő szaván, a Biblián naponta, és amit megértettünk, azt jegyzeteljük le, időnként olvassuk vissza ezáltal erősítve magunkat.

Az Úr a szabadító, ő tud megszabadítani minket a nyomorúságból, a hiábavaló, olykor gyötrő gondolatoktól, de kérnünk kell, és megtenni, amit kér!

Istenem, kérlek, mutasd meg, hogy mi a terved velem, mi a feladatom. Szabadíts meg a pusztító és hiábavaló gondolatoktól, amik nem tőled valók. Segíts, hogy akaratodon, igéden és azok megvalósításain gondolkodjak. Tölts be Szent Lelkeddel (Szent Szellemeddel) még inkább! Jézus nevében, ámen!