Reggelente csend van, kapom és írom ezeket az üzeneteket, hogy megerősödjek és a nehezebb időszakokban visszaolvasva megbátorodjak feladataim elvégzésére! Előadásokat hallgatok, és a könyvek könyvét olvasom, ami szól hozzám (megérint), azokhoz készül a pár vonalas illusztráció, jegyzetek, ezeket osztom meg veletek, hogy segítségetekre legyen mindez!
Isten arra tanít, hogy a múlt hibáiból tanulva a jövőm jobb legyen, amihez az kell, hogy keményen dolgozzak a jelenemben vele!
Számomra minden egyes nap ajándék, amióta átmentem azon a sok nehézségen, halálos betegségen! Azóta látom, hogy az élet tele van csodákkal.
Mérföldkövem: körülbelül 10 éves lehettem, amikor a családban haláleset történt, és azon kezdtem el gondolkodni, hogy vajon ő most hol van. Nem lehet az, hogy annyi az emberi élet csupán, hogy megszületik, dolgozik, gyerekeket hoz a világra, és aztán meghal. Kell valami több!
11 éves koromtól nagyon magányos voltam, nem tudtam elfogadni külsőmet, bensőmet, céltalanságomat; a családom szeretett, de valahogy mégsem jött át ez nekem. Elkezdtem dédelgetni magamba az öngyilkosságot, és vártam a kellő pillanatra…
Nagymamám ez időtájt hívott az imaházba. Először leráztam őt, de félév múlva a sok csalódás a baráti körben arra ösztönzött, hogy elmenjek. Sok fiatal volt ott, hívtak, hogy töltsek velük egy hetet Noszvajon, mondtam hogy nem ismerek senkit, de aztán a nagymamám rábeszélt, ő jött főzni a fiatalokra!
Életem egyik legszebb nyara volt ez a hét: a fiatalok nagyon befogadóak voltak, szabadon dönthettem, mibe szeretnék részt venni, és mibe nem, úgy szerettek, ahogy voltam, nem akartak megváltoztatni. Ott hallottam először azt, hogy az Isten szeret engem!
Elmondták, hogy Jézus értem halt meg a kereszten, a bűneim miatt, aki mindezt elhiszi és rendezi bűneit vele, az a mennybe kerül halála után, aki pedig nem, az a pokolba. Kérdezték, hogy szerintem én hova kerülnék. Mondtam, hogy a pokolba, de ez annyira nem érdekel, mert ott is jó lesz. Mondták, hogy a pokolba nagyon rossz lesz, rosszabb, mint itt a földön, mert ott semmi szeretet, semmi jó nem lesz!
Ha csupán itt a földön jobb lesz az élet, akkor már megéri őt követni. Ez volt a véleményem.
Hazaértem, és kíváncsiságból elkezdtem olvasni a Bibliát, tudni akartam hogy vajon mindaz, amit Jézusról tanítottak és Istenről, hogy az valóban igaz-e. Mindennap olvastam egy-két órát, volt amit egyáltalán nem értettem, de azt átugrottam, és egy hónap után azt vettem észre, hogy tele vagyok örömmel, és hogy ez olyan öröm, ami még egy párkapcsolatnál is jobb!
Ennek hatására elkezdtem szeretni önmagamat és elfogadni, észrevettem a családom felém való szeretetét, céljaim lettek, barátaim. Elhittem, hogy Jézus Krisztus az Isten fia, ő meghalt az én bűneimért is ott a kereszten, megbántam a bűneimet, bocsánatot kértem tőle ezek miatt.
Ettől kezdve új ember lettem, új korszak kezdődött az életembe!
Ebben az új korszakban elvégeztem Tóalmáson az Élet Szava Bibliaiskolát. Gyerekekkel, fiatalokkal és felnőttekkel foglalkoztam, lelkigondozóként voltam jelen az életükben, tanítottam őket, hogy Isten szemszögéből lássák életüket, fennálló problémáikat. Majd ifjúságivezetőként tartottam előadásokat fiataloknak, bibliaórákat minden korosztálynak. Nyaranta evangélizációs alkalmakon veszek részt a Golgota Budapest szervezésében.
Egy ideig grafikusként kiadványokat tördeltem, közösségi oldalakra posztokat szerkesztettem, hogy a továbbiakban ez miként alakul, azt nem tudom, viszont mindazt, amit a munkám során tanultam kamatoztathatom ennek az oldalnak a közösségi felületein.
Mindemellett alkotok és festek többek között selymet. Ilyen körülmények mellett készülnek ezek az üzenetek, amiket én is segítségül kapok, de nem csak a magam hasznára, hanem azért is, hogy tovább adjam!
Szeretném, hogy megerősödj, bátorságot és erőt kapj az útra, feladataid elvégzéséhez, és megéld azt az örömöt, nyugalmat, amit kaptál!
Szmutka Katalin (új ember)
képek: 1 saját, 2 PxHere
Legutóbbi hozzászólások