Az ajándékuk jelentősége

A bölcsek ajándékai az arany, a tömjén és a mirha volt. 🎁 Az aranyról mindenkinek van elképzelése, de vajon mit takar a tömjén és a mirha? (Máté 2:2 és 11)

🎁 A tömjén drága volt, királyi ajándéknak számított. Bizonyos fafajták gyantája, melyet megszilárdulás után porrá törtek, parázsra szórva kellemes illatú füstöt árasztott. Többféle illatszer alapanyagául is szolgált.

🎁 A mirha egy növény volt, a balzsamfafélék családjába tartozó mirha-cserjék, valamint a krétai szuhar gyantája, illatos volt, levegőn megszáradt, és ezt őrölték. Por és folyékony formában árulták, illatos olaj, kenőcs készült belőle illetve a szent olaj elkészítéséhez is használták (2Mózes 30:22), Istennek ez kedves, finom illat volt.

🎁🎁🎁 Ezek az ajándékok megmutatták mi volt a szívükben: ők királyként tekintettek erre a kisgyermekre, Jézusra. Mi hogyan megyünk hozzá, mit gondolunk róla?

Kinek tart minket, és mi őt?

Az egyik helyen Jézus a barátainak nevez minket: János 15:14. „Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek”. Ez irányunkban kitüntetés a részéről, azonban nem bánhatunk vele úgy, mint egy haverral, mert nem a cimboránk, hanem életünk királya! Hogyan illik a királyhoz menni?

Mivel nem királyságban élünk, ezért kevésbé tudunk azonosulni, elképzelni mit is jelent mindez! Amikor azonban Salamon királyhoz jött Sába Királynője ő is különféle drágaságokkal érkezett hozzá, balzsamot, igen sok aranyat és drágakövet hozott neki. A király feladata az volt, hogy jogot és igazságot szolgáltasson (mondta Sába Királynője, 1Királyok 10:9)

Amit a király mondott, azt meg kellett tenni, elé mentek alázattal, tisztelettel.

Eredetileg Isten volt a királyuk (1Sámuel 8:7). Azonban a nép felkeresi Sámuelt azzal a céllal, hogy ők is királyt akarnak. Az Úr eléjük tárta, hogy a királynak lesznek jogai, uralkodni fog felettük, szolgákká lesznek, fiaikat katonáknak viszik, illetve dolgoztatni fogják őket, lányaikat is elviszik szakácsnőknek stb., legjobb földjeiket is oda kell majd adniuk neki, szolgai sorsuk lesz. De ők annyira akarták, hogy olyanok legyenek, mint a környező népek, hogy ezzel mit sem törődtek. Mindenbe beleegyeztek, ezt választották, de a következményekkel – amit majd később saját bőrükön tapasztaltak, – nem törődtek. Mesébe illő felfogásuk volt erről. (Vajon nem így vagyunk mi is sokszor? Akarunk valamit, elképzeljük milyen jó lesz, noha az Úr mondja, hogy nem így lesz, nem a te utad ez – de mi véghezvisszük.)

Az áldás útja

A maguk akarata és elképzelése helyett inkább meg kellett volna kérdezniük az Urat, hogy mi legyen ebben a helyzetben, és megtenni, amit mond, mert ebben van az igazi áldás, ez a legeslegjobb!

Később a nép beismeri, hogy gonosz dolog volt királyt kérniük maguknak. De már nem lehetett meg nem történtté tenni, de kapnak egy tanácsot: bárcsak félnétek az Urat, szolgálnátok neki, hallgatnátok rá, és ne lázadnátok fel parancsa ellen, hanem követnétek Isteneteket, az Urat ti is meg a király is, aki uralkodik fölöttetek. Mert ha nem hallgattok az Úr szavára, hanem föllázadtok az Úr parancsa ellen, akkor ellenetek fordul az Úr ugyanúgy, mint őseitek ellen (1Sámuel 12:14-15). Ebben az esetben kiszolgáltatottá válnak, leveszi áldását róluk, hogy felismerjék: az Úr az, aki a jót adja.

Tettek következménye

A földi királyok vétkeztek Isten ellen, és ezzel nagy bajt hoztak saját és népük életére: sok nyomorúság, nehézség, szomorúság, sírás vagy trónfosztás, és az ország szétszakadása. Ezt tapasztaljuk mi is, amikor Isten tanácsa, szava ellen megyünk, és inkább a magunk elgondolása szerint cselekszünk.

A király és a hozzá való viszonyulásunk

A legfőbb király: Isten, aki az egész föld királya. Ő uralkodik a népeken, szent trónusán ül (Zsoltárok 47: 8-9). Az Úr a ti királyotok (1Sámuel 12:12). Isten a legjobb király a népe számára, népe javát akarja mindig, legjobb tanácsot adja, mert ismeri a jövőt, gondolatokat, tetteket, amiket az emberek készülnek megtenni, és azt, hogy bizonyos dolgok hatására ki mivé válik.

Megtesszük, amit mond, ahhoz igazodunk? Ugyanis ez is része a tiszteletnek. Elismerjük, hogy hatalmasabb és jobban tudja a dolgokat, mint mi?

Jól ismeri mindannyiunk szívét, szeret, igazságos! Ki a szívünk és életünk királya? Szeretnénk, ha Isten lenne az? Ha igen, akkor kérjük őt erre: Istenem, átadom neked életemet, légy az én királyom is.

Jézus mondta: aki nincs velem, az ellenem van, és aki nem velem gyűjt, az tékozol (Máté 12: 30).

Isten mindig látta, hogy melyik uralkodó király követte őt, és ki az, aki megvetette. A vétkezésük következménye az egész nemzetre kiterjedt: az ország kettészakadt, fogság következett, majd egy 400 éves csend végül.

Új út és az időzítés

De az Úr valami újat készített: elküldte fiát, Jézust, hogy sokkal jobban tudjon bemutatkozni és szólni népéhez.

Gondolhatjuk, miért is nem engedelmeskedtek Istennek, de ha a saját életünkre nézünk, mi megtesszük, amit mond? Akkor is, ha ígéreteire évtizedekig várni kell, amikor egyáltalán nem úgy tűnik, hogy valaha be fog teljesedni, amit mondott?

A történelemből is láthatjuk: az Úr nem mindig rögtön cselekszik, de mindig a megfelelő időben, ráadásul nem is mindig úgy, ahogy elképzeltük. Vajon ki kérhetné számon, ki vonhatná őt felelősségre? Azt tesz, amit csak akar! Ő az alkotó, mi az ő alkotásai.

Visszatérve a bölcsekhez, ők azért jöttek, hogy tiszteletüket tegyék a zsidók királya előtt, aki most született! Aki akkor még csak gyermek, de személye és érkezése nagy jelentőséggel bírt! Eljöttek imádni, leborulni előtte, ezzel jelezve, hogy hatalmas, uralkodó, akit dicsértek és akinek ajándékokat vittek.

Te hogy viszonyulsz Jézushoz, szíved, életed és mindennek a királyához? Teszed, amit a szívedre helyezett, amit eltervezett veled? Hogyan hangolod össze tetteidet a hiteddel napjaid során?