Égi jelenség

Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idején, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe, és ezt kérdezték: Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy imádjuk őt (Máté 2:1-2).

Amikor Jézus megszületett egyfajta égi jelenségre lettek figyelmesek napkeleten a bölcsek, akik személyazonosságáról nem írnak. Vajon ki veszi észre, ha valami szokatlan az égen, és egy csillaggal több vagy kevesebb van, ha nem az, aki naponta figyeli, vizsgálja, akinek ez a feladata? Mivel hűségesen végezték feladatukat, ezért vették észre. Tudjuk azt, hogy nekünk mi a feladatunk, és tesszük naponta hűségesen? Nekünk mit kell észrevenni: Isten szavát? Vagy felismerni, lelki ellenségünk, a Sátán mondatait, ösztönzéseit, és a megfelelő módon kezelni?

A bölcsek tudták, hogy a csillag jelezte a zsidók királyának megszületését. Honnan? Talán utánaérdeklődtek? Vagy Isten ültette a szívükbe, gondolataikba, hogy általuk hírt adjanak Jeruzsálembe erről a nagy eseményről?

Különös csillag

Felkeresik Heródes királyt azzal a céllal, hogy megtalálják a zsidók királyát, és közben mondják, hogy látták az ő csillagát napkeleten! Tehát van csillaga?  

Látom őt, de nem most, szemlélem, bár nincs közel. Csillag jön fel Jákóbból, jogar támad Izráelből (4Mózes 24:17 Bálám Jákób csillagáról jövendöl).

Én, Jézus, küldtem el angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen nektek a gyülekezetek előtt. Én vagyok Dávid gyökere és új hajtása, a fényes hajnalcsillag. (Jelenések 22:16)

Miután Heródessel beszélgettek, – aki közben utánajárt a dolgoknak, valamint kikérdezte a bölcseket is, hogy a csillag mikor jelent meg, mert ebből következtetett arra, hogy hány éves a gyermek, majd elküldte őket Betlehembe, mert a zsidók királyának személyét összekötötte Krisztussal, – elindultak a bölcsek.

Miután meghallgatták a királyt, elindultak, és íme, a csillag, amelyet láttak napkeleten, előttük ment mindaddig, amíg odaérve meg nem állt a hely fölött, ahol a gyermek volt (Máté 2:9).

Ezzel az isteni kijelentéssel foglalkozni akartak, nem hagyták annyiba a dolgot. Mi, amikor Isten valamit a szívünkre helyez, utánajárunk és véghezvisszük? Vagy ha túl bonyolult, esetleg várakozni kell rá, akkor feladjuk? Vagy csak örülünk, de nem tesszük meg? Mit igazolnak ezzel kapcsolatban a tetteink?

Az igazi hit annak megfelelő cselekedeteket, tetteket eredményez!

(A hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában. Jakab 2:17)

A csillag vezette őket, ez a fajta égi jelenség/ vezetés Istentől olyan volt, mint annak idején, amikor népét vezette a pusztába felhő- és tűzoszloppal, ami Isten dicsőséges jelenléte volt, ha megállt, akkor a nép is megállt, ha elindult, akkor a nép követte.

Öröm

Amikor a csillag megállt a hely fölött, a napkeleti bölcsek megörültek: rátaláltak arra, amit kerestek!

Amikor látjuk, tapasztaljuk Isten munkáját, hogy cselekszik, az nagy örömet okoz nekünk.

Nem elégedtek meg azzal, hogy megtudták melyik házban van, találkozni is akartak a zsidók királyával. Isten felhívása cselekvésre késztette őket, bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták a királyt!

Útjuk eredményes volt, azért jöttek, mert Isten a szívükre helyezte, hogy imádják a zsidók királyát, hogy tisztességet adjanak neki. Véghezvitték!

Mai helyzetünk

Mit helyezett Isten a szívünkre és véghezvisszük azt? Akkor is, ha nem tapsol nekünk senki, vagy nem érkeznek like ikonok? Mikor éreztünk a bölcsekéhez hasonló örömet, nyugalmat az Istennek való engedelmességünk hatására? Hitünk és tetteink összhangban vannak, miről tanúskodnak tetteink?

Ima: Istenem, mutasd meg mit terveztél velem, hogy miként tudom ezt megvalósítani, és segíts kitartóan tenni, neked engedelmeskedni, mert az a legjobb a számomra. Vezess, és tölts be örömöddel csordultig, túláradóan! Kérlek engedd, hogy betekinthessek munkádba!