Manapság sok minden elvonhatja a figyelmünket: kudarcok, értéktelenség érzete, múlt, hibák, jövő. Számít ez valamit? Igen, elég alattomosak, szép lassan kúsznak be a gondolatainkba; ha nem kezeljük ezeket megfelelően vagy rögtön a csírájában, akkor felnövekszenek, és átveszik az irányítást életünk felett.

… a keserűség gyökere felnövekedve kárt ne okozzon, és sokakat meg ne fertőzzön. (Zsidókhoz írt levél 12. rész 5. vers)

Tehát nagyon is fontos, hogy mi van a gondolatainkban, mert amit gondolunk, az alapján fogunk cselekedni! Talán ez nem is tudatosodik bennünk, de mégis így van! Például, ha valaki azt gondolja, hogy neki ez úgysem fog sikerülni, akkor meg sem fogja próbálni, azaz nem fog tenni semmit ezzel kapcsolatban! Azt gondolja, hogy…, tehát aszerint cselekszik!

Mire összpontosítasz?

Választhatok? Igen! Én dönthetem el? Igen! Ez így most olyan egyszerűen hangzik, de amikor az ember ott van az adott helyzetben, akkor nem ilyen egyértelmű… vagy talán az elején igen, átsuhan egy gondolat bennünk, hogy nem erre kellene figyelnünk. De szépen elhessegetjük ezt a gondolatot, és hagyjuk hogy befészkeljék magukat!

Ahogyan egy kis mag óriási fává növekszik, úgy ezek a pici, ártatlannak tűnő gondolatokból, helytelen, rossz fókuszból lesz a céltalanság, keserűség, depresszió, öngyilkosság, megtört életek! Az ember hirtelen már nem látja merre a cél, mire is figyeljen.

Elkezd önmaga körül forogni, egyre nehezebbé válik a dolgok cipelése, minden erejét és idejét felemészti. Már nem látja, hogy mi van előtte az úton, pedig egyenes úton halad a szakadék felé! Azt feltételezi, hogy ez csak vele történhet meg, de nem! Mindenkivel!

Aztán egy szerető kéz – az Örökkévaló – megkocogtatja az ember vállát, és szelíden megkérdezi: Mit csinálsz? Mivel foglalkozol? Ki mondta ezt, hogy ezzel foglalkozz? Én biztos nem!

– Öööööö, dehát akkor honnan jöttek ezek a gondolatok? Hát igen, gondolhattam volna, hogy ez az ellenség!

Add át!

– Add át nekem mindazt, amivel foglalkozol! Én hatalmasabb vagyok ennél! – mondja a szerető mennyei Atya, aki a világmindenséget megalkotta, és benne téged is!

– Amikkel foglalkozol, azokat már átbeszéltük, emlékszel?

1, Kudarcok értek? Állj fel, és tanulj belőlük! Ha megnézed a kisbabákat, ők is többszöri nekifutásra sajátítják el a járás módját.

2, Értéktelennek érzed magad? Pedig nagyon értékes vagy! Mennyire? Olyannyira, hogy a fiam halt meg érted! Egyedinek alkottalak, ne akarj máshoz hasonlítani, ne a reklámokra figyelj, te így vagy szép és értékes, ahogy vagy!

3, Múlt? Már el van rendezve: megbántad, bocsánatot kértél tőlem is, nincs tartozásod, de nem is kell semmit sem meg nem történtté tenned, mert egyrészt nem tudod, másrészt már van egy új tervem veled! Ne horgássz a múltban, ne vegyél elő olyan dolgokat, sérelmeket, amiket megvallottál vagy elmondtál. Tanulj a múlt hibáiból, és a jelenbe ne engedd, hogy újra megtörténjen!

4, Hibáztál? Javítsd ki: ha kell, kérj bocsánatot vagy bocsáss meg. Kezd el újra!

5, Jövő? Mi lesz akkor ha…? Mivel még nem vagy ott, ne ezzel foglalkozz. Amit ma teszel, az kihat a jövődre! Ezért a jelenre koncentrálj, és abban élj! Elég minden napnak a maga baja!

– Hogy neked milyen igazad van! Ezt már tényleg átbeszéltük a Biblia alapján! Hogy felejthettem el ezt egy pillanatra is? Oké, rendben, átadom neked!

Helyes fókusz! Célirány!

A terápia, konzultáció révén Isten – szerintem ő a legnagyobb pszichológus a világon –, így szólt:

– Azt tedd, amit már korábban mondtam neked! Meddig? Amíg nem mondok mást! Légy kitartó abban a munkában, amivel megbíztalak!

– Dolgozz, lásd el feladataidat: otthon, a családban, munkahelyen…

– Ha nem megy, kérd segítségemet – úgy alkottalak meg, hogy szükséged legyen rám –, fogok küldeni embereket, lehetőségeket stb.

Válaszom: – Így most tényleg sokkal könnyebb! Köszönöm!