Reggeli kérés

Vasárnap reggel az volt a kérésem, hogy sok erőm legyen a mai napra, ne fáradjak el a Budapestre történő utazásom során. Így is történt, míg útitársam álomba szenderült, én vígan gyönyörködtem a tájba, majd olvastam egy fejezetet az Újszövetségből.

 A Golgota Budapest alkalmán az énekek olyanok voltak a számomra, mintha a mennyet hozták volna le nekem. Találkozhattam rég nem látott ismerőseimmel, jó volt egy picit megpihenni társaságukban, és beszélgetni velük.

Újra lelkileg megerősödve indulhattunk haza. Az út során végtelen örömet éreztem, éberséget és sok erőt. A vonatállomáson még rokonokkal is összefutottam, és váltottunk néhány szót.

Hazaérve a fejembe egy lista állt össze a tennivalóimmal kapcsolatban, azonban aki nagyon hiányolta napközben a társaságomat, előnyben részesült: mindent szeretett volna tudni a napomról, a tanításról, beszélgettünk, együtt ettünk, egymás mellett ültünk, és fogta a kezemet, elmondta, hogy a nap folyamán imádkozott is értem! Kérte, hogy nézzem vele a kedvenc sportját, majd egy filmet.

Rosszullét

A filmnézés közben arra lettem figyelmes, hogy nem kapok rendesen levegőt, kimentem a szobából, de a következő pillanatban semmi levegőt nem tudtam venni, mintha valaki hátulról átölelve a mellkasomat szorította volna. Elkezdtem jajgatni, és forróságot éreztem. A férjem ebben a pillanatban odalépett, és messziről hallottam, hogy hívja az ügyeletet. A fejembe az volt: mielőbb!

A következő pillanatban azt érzékeltem, hogy már az ágyon fekszem, a szorítás enyhült, én pedig minden erőmet összeszedve kértem, hogy szóljon anyának, mivel tudtam, hogy ő tud értem ’úgy’ imádkozni!

Az ügyelet gyorsan kiért, csináltak egy EKG-t, és tovább küldtek a sürgősségire vérvételre. Ott, felvették az adataimat, Covid tesztem negatív lett. És a korábban tapasztalt negatív élményeimet egy csapásra eloszlatták: ajtók nyíltak, elsőbbséget élveztem másokkal szemben.

Legnagyobb megdöbbenésemre nem csupán vérvétel lett. A Doktornő közölte velem, hogy a helyszíni EKG eredményemet nézve, ő így haza nem enged, még az is lehet, hogy Szegedre fog tovább küldeni. EKG-t és egyéb vizsgálatot csinált, vért vett, és mondta, hogy ezt 3 óra múlva újra megismétlik, és abból majd látja a további teendőket.

Kiértékelés

Bekísértek az átmeneti fekvő részlegre, rám tettek különféle dolgokat, hogy láthassák szívem minden fizikai rezdülését. Így közel 4 óra hossza, a megfigyelőben rajtam kívül mindenki aludt. Időközönként megjelent egy extra kedves, figyelmes nővér, hogy minden rendben van-e (mintha a Golgiból lett volna az egyik hölgy, persze tudom, hogy nem).

A mennyezetet néztem, közben imádkoztam, mert itt aztán már csak ezt lehetett, és volt rá idő! Amúgy is pár nappal ezelőtt azt kértem, hogy tanítson engem imádkozni.

Infarktusra gyanakodtak a helyszínen történt vizsgálat eredménye alapján. Azon tűnődtem, hogy mivel töltöm az időmet? Megéri? És mi van az ígéreteimmel, amit Istennek tettem? Először is: bocsánatot kértem és megbocsátottam, letisztultak bennem dolgok, és megvilágosodott a cél.

Átformáló SMS

Majd észrevettem anya korábbi üzenetét: „Tudjátok meg, hogy az Úr csodákat tesz hívével! Meghallgat az Úr, ha hozzá kiáltok. Zsoltárok 4:4”. Így megnyugodtam, hogy ő rendben van, illetve tudtam, hogy én is jó kezekben vagyok! Sajnáltam, hogy nem szóltam még valakinek, hogy imádkozzon értem, de mint utólag kiderült anya megtette helyettem!

Szerettem volna hazamenni! Haza? Hova haza? Melyik otthonomba? Ahol lakom jelenleg vagy az örök hazába? Mindkettő jó hely, nem tudom, ezt most rád bízom Istenem. Te tudod, legyen meg a te akaratod, mert az lesz a legjobb!

Megcsinálták újra a vizsgálatokat, kis idő múlva jött a nővér, hogy az utolsó vizsgálat alapján hazamehetek a férjemmel, aki kint várakozik! (Micsoda szerelmi vallomás!)

Bevallom, mindez átformált, ráeszméltem újra, hogy milyen esendő is az ember. Fogadkozunk: ott leszünk, nem jöhet közbe semmi; de nem mi vagyunk az élet ura!

A csoda háttere

Mint utólag kiderült az események közben anya már elkezdett imádkozni értem, és még másokat is megkért erre. Beindult az imalánc, kérték Istent, hogy lépjen be az eseményekbe, hatalmas módon tegyen csodát! Megtette, megkönyörült rajtam: a színfalak mögött elkezdett dolgozni értem, ami láthatóvá is vált a további vizsgálatok során az egyre jobb eredményekben!

Isten megváltoztatta a dolgok menetét a hitből fakadó imák által: megszabadított, csodát tett!

Megtapasztalhattuk, hogy „nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének”! Nagyon hálás vagyok nekik a közbenjárásért, imákért, de legfőképpen Istennek, hogy adott még nekem időt: elbeszélni az életemben elvégzett csodáit!